Covidos időszak, Cecilia Asszony is megmondta, nem feledkezzünk meg a test igényeiről, mozduljunk ki. A négy fal között mentálisan és fizikailag sem erősödünk úgy, mint kéne (jó, tudom, vannak olyan erős önfegyelemmel rendelkező egyének, akik igen).
Ilyen gondolatok sarkalták a családunkat egy rövid, 10 km-es túrára, melyet húsvét hétfőjére időzítettünk. Pandémia miatt úgysem fogadunk vendéget, és mi sem megyünk a hagyományőrző locsolkodásra.
A Szelidi-tó környékét néztük ki, nem túráztunk még arra
Felkészülésünk a húsvéti sonka, kenyér, paprika bepakolásából állt, valamint némi innivaló magunkhoz vételéből. Térképre nem volt szükség, úgy gondoltuk, majd a víz vezet minket.
Gépkocsival érkeztünk Dunapatajra, laperkoltunk a strand központi bejáratánál és indultunk a déli part mentén észak-keletnek.
Gyakorlatilag a tó jól körbejárható, mindjárt az elején egy tanösvény vezetett minket, és ismertette meg velünk a tó élővilágát.
Az északi part egy kicsit kietlenebb, nincs kiépítve (legalábbis is az első fele). Csak kb. a felétől déli irányba sorakoznak hétvégi házak (a stranddal szemben), illetve még fellelhető néhány mezőgazdasági témájú hétvégi telek.
A túra
A kis kirándulás közel 18 ezer lépésből megtehető, ez közel 10 km-es távot jelent. A dél-nyugati végén a tavat nagyobb ívben kell kerülni, be kell menni az üdülőterületre, de a kisebb kanyar után vissza lehet térni a víz mellé. A túra 3-4 óra alatt kényelmesen teljesíthető.
További túrákról olvashatst korábbi bejegyzéseinkben, megtekintheti a készült képeket…
Barna